TESORO, Antonio (1939. 09. 15.)

- Mikor jártál először a Büki Gyógyfürdőben?
- 1992-ben jöttem először Bükfürdőre, azóta minden évben újra visszatérek, mert jót tesz a gyógyvíz. Míg dolgoztam, nehéz fizikai munkát végeztem, amitől derékproblémáim lettek, a feleségem pedig reumával küszködött. Az orvosunk gyógyfürdőzést ajánlott mindkettőnknek. Először Németországba mentünk, de egy kollégám elhívott minket Bükre, és azóta minden évben három-négy hetet töltünk itt.

- Igazi törzsvendég vagy a fürdőn, a dolgozók kívülről tudják a napi rutinodat.
- Így van. Minden nap rendszeresen jövök a fürdőbe, nyitáskor már itt vagyok. Húsz percet töltök a gyógymedencében, majd sétálok egyet a fedett téren. Ezután egy másik medencét választok, végül egy sétát teszek a parkban. Korábban nyugágyat béreltem, erre most – az új pihenőtéri épületnek köszönhetően – nincs már szükség, és ez biztosítja az igazi kikapcsolódást. Egy órás pihenő után 11.00 órakor ismét a medencében gyógyítom a fájós derekamat, egészen ebédig.

- A gyógymedencéken kívül milyen más szolgáltatást veszel igénybe a fürdőn?
- Minden alkalommal tizenöt masszázst vásárolok. Számos masszőrrel volt már dolgom, de a legjobbak Lajos, Adrián és Márton voltak. Nagyon elégedett vagyok a kezelésekkel, barátságosak és tisztességesek a dolgozók.

- Úgy tudom, elég aktív életmódot folytatsz.
- Korábban aktív sportoló voltam. Amatőr kerékpárversenyeken vettem részt Svájcban, Ausztriában, Németországban, Liechtensteinben. Az edzéseket és a versenyeket is beleszámítva évente 17-18 ezer kilométert tekertem. Még a munkába is kerékpárral mentem, habár a munkahelyem 7 kilométerre volt az otthonunktól. Hétvégenként akár 200 kilométert is bicikliztem, de ma már ez nem megy.

- Mi történt?
- Negyvennégy év intenzív kerékpáros élet után, 2003-ban balesetet szenvedtem. A heg még ma is látszik. Egy 60 kilométeres szakaszt tűztem ki aznap célul. Emlékszem, nagy forróság volt, egy zsemlét vittem magammal az útra. Ahogy máskor is, elengedtem egy kormányt, és evés közben tekertem tovább. Azóta sem értem, hogy történhetett, de elestem, méghozzá elég szerencsétlenül. A bal vállam kiugrott a helyéről, három helyen is elszakadt az ín. 17 kilométerre voltam otthonról és teljesen egyedül. Nem volt mit tenni, felkeltem, visszaültem a kerékpárra, és hazabicikliztem. A feleségem segített levetkőzni, majd hívta az orvost, aki nem akarta elhinni, hogy egyedül mentem haza. Megműtötték a vállamat, és hat hónapon keresztül gyógytornára jártam.

- A válladnak is jót tesz a gyógyvíz?
- Az orvosom azt mondta nekem, hogy minél tovább maradok Bükön, annál jobban gyógyul majd a vállam, ezért a szokásosnál hosszabb ideig, hat hétig pihentem itt. A fürdőzés után észrevehetően kevésbé fáj, és könnyebben mozog a vállam. Sajnos még mindig nagyon merev, de a tornának köszönhetően sokat javult. A víz önmagában nem elég, tornászni is kell. Nagyon jók itt a vízitornák, naponta kétszer én is beállok a medencébe, hogy az animátorokkal tornázzam. Attilát kedvelem a legjobban, jó szakember.

- Aktív kerékpáros múltadhoz az Aqua Bike is illene.
- Nem, a kerékpárt a szó szoros értelmében otthon hagyom, ilyenkor csak a pihenésé és a gyógyulásé a főszerep. De ha otthon vagyok, minden egyes reggel már korán útnak indulok, az idén tizenháromszor kerültem meg biciklivel a Bodensee-t. A délutánok azonban csak a családról szólnak. Három unokám van, igyekszem minél több időt velük tölteni.

- A családod is ilyen sportos életet él?
- A feleségem naponta egy órát fut, itt Bükön pedig ő is velem tornázik a medencében. A gyógyvíz nem tesz csodákat, de sokkal jobban érezzük magunkat tőle, és odahaza ismét kipihenten folytatjuk majd a mindennapokat.