Bükfürdői szerelem

Egy kedves történetet meséltek el szüleim, megismerkedésük helyéről és módjáról.

- Egy szép, meleg őszi napon, napra pontosan: 1981. szeptember 13-án találkozót beszéltem meg egy kedves barátommal a fürdőn. Mivel akkor még nem volt mobiltelefon, annyiban maradtunk, hogy majd a szokott helyünkön, az úszómedencénél találkozunk. – kezdte a visszaemlékezést édesapám.

- A sörözőbe mentem be, hogy igyak valamit, és amikor ültem a padon, valaki elkezdett ölelgetni. Hátranéztem, és láttam, hogy teljesen ismeretlen ember, méghozzá katona, kissé ittas állapotban állt mögöttem egy társával. Majd rájött, hogy nem vagyok az unokatestvére és sűrű bocsánatkérés következett. Felkeltem onnan és elmentem fürödni, otthagytam őket. Az úszómedence keleti oldalán akkor pillantottam meg egy csinos, szőke lányt, mellette egy lubickoló gyereket. Gondoltam odaúszok hozzájuk.

- Igen, a húgommal mentünk Bük-fürdőre. Kihasználtuk a jó időt. Arra emlékszem, hogy a medence szélén ültem és odajöttek a katonák, akikkel már a vonaton is volt „szerencsénk” találkozni. Mondták, hogy azért kölcsönöztek fürdőnadrágot, hogy a vízben is találkozhassunk. A piszkálódást megelégelve felálltam, és kiparancsoltam húgomat a vízből. – meséli édesanyám.

- Az bosszantott a legjobban, hogy semmi közöm nem volt a katonákhoz, és ők mégis azt hitték, hogy ismerem őket és haverok vagyunk. Ezek után tovább fürödtem, nem bíztam benne, hogy újra találkozunk. Visszafelé indultam és láttam, hogy a lányok a medencében labdáztak. Odamentem, udvariasan megszólítottam (természetesen magáztam). Elmeséltem neki, hogy semmi közöm nincsen a katonákhoz, sőt örültem, hogy végül kiderült, hogy a lányokhoz vonzódnak. Beszélgetésünk folyamán rákérdeztem, honnan érkeztek ide a fürdőre.

- A húgom erre rávágta, hogy pécsiek vagyunk. Majd nagy nehezen elárultam, Vas megyeiek vagyunk. Annyit mondtam, hogy jövő héten lesz nálunk búcsú.

- Gondoltam, bemegyek a szombathelyi rendőrségre, ott csak tudják, hogy hol lesz búcsú a hétvégén. Ha több helyet mondanak, majd abc sorrendben haladok. Aztán elárulta, hogy hol laknak. Majd kivittem őket a vasútállomásra, Bükre.
Szeptember 20-án léptem be először a házuk kapuján egy csokor rózsával.

Megismerkedésük nagyon régre nyúlik vissza, pontosan 29 évre. Azt kell, hogy mondjam, nem tartozik a szokásos történetek közé, talán éppen ezért nem is olyan meglepő, hogy kapcsolatuk első évében (1982. július 3-án) már összekötötték életüket. Ez már szerintük azért is megérte, mert két lányt felneveltek.