A csontritkulásról (osteoporosis)

A csontritkulás (osteoporosis) egy generalizált csontbetegség, mely a csontállomány mennyiségi csökkenésével és minőségi romlásával jár. A betegség folyamatosan súlyosbodik, a csontok fokozott törékenységéhez vezet.

A csontritkulás népbetegség, Magyarországon körülbelül 600 000 nőt, illetve 300 000 férfit érint.

Két típusa ismert, az elsődleges, illetve a másodlagos forma. Az elsődleges típusba a nők menopauza utáni csontritkulása és az időskori csontritkulás tartozik. A másodlagos forma hátterében különböző betegségek (gyulladással járó reumatológiai kórképek, hormonális problémák, felszívódási és táplálkozási zavarok, vesebetegségek, mozgásképtelenséget okozó állapotok, alkoholizmus, különböző gyógyszerek) állnak.

A csontritkulás rizikófaktorai:

• női nem,
• 45 év feletti életkor,
• fehér bőr, korai őszülés,
• vékony testalkat,
• immobilitás, mozgásszegény életmód,
• fokozott alkoholfogyasztás, dohányzás,
• túlzott kávé-, illetve szénsavas üdítőfogyasztás,
• nemi hormonhiánnyal járó állapotok, korai menopauza,
• saját kórelőzményben kis traumára bekövetkezett csonttörés,
• családban előforduló csontritkulás, illetve jellegzetes csontritkulásos törés,
• krónikusgyomor-bélrendszeri, máj-, vese-, pajzsmirigybetegség, szervátültetés,
• bizonyos gyógyszerek tartós szedése (pl. szteroidok, véralvadásgátlók, epilepszia elleni gyógyszerek).

A csontritkulás tünetei

A csontritkulást „néma járványnak” is szokták nevezni, hiszen gyakran az első törés bekövetkeztéig nem okoz panaszt. Deréktáji fájdalmak, diffúz mozgásszervi panaszok, a gerinc háti görbületének fokozódása, a testmagasság csökkenése, más okkal nem magyarázható hasi panaszok, visszatérő vesekövesség, kis trauma hatására bekövetkező csonttörés esetén a kórképre gondolni kell.

A betegség legnagyobb egészségügyi kockázatát a következményes csonttörések jelentik. Csípőtáji törések esetén a halálozás olyan nagy arányban tapasztalható, mint cukorbetegség vagy emlődaganat esetében. Csípőtáji törések után a betegek mindössze 25%-a éri el a törés előtti állapotát a rehabilitációját követően. A csontritkulás elsősorban csípőtáji, csukló-, csigolya-, és felkartörést okoz.

Dexa-vizsgálat

A dexa-vizsgálat a teljes test csontsűrűségének és ásványianyag-tartalmának, valamint a zsír-, illetve lágyszövet-tömegének és arányának számítására egyaránt alkalmas. A vizsgálat már akkor figyelmeztet a csontritkulás veszélyére, mielőtt az komoly panaszokat okozna, így a megfelelő orvosi kezelés időben, a súlyosabb problémák kialakulása előtt megkezdhető.

(A vizsgálat előtt a betegségekre, csonttörésre vonatkozó minden családi és személyes előzményre kiterjedő kérdőív kitöltése szükséges, mely adatok a számítógép adatbázisába kerülnek. A denzitometriás (DEXA) vizsgálat fájdalommentes. A páciensnek néhány percig szükséges a gépen mozdulatlanul, fekvő helyzetben maradnia.)

Megelőzés

A csonttömeg csökkenése minden embernél bekövetkezik, a csonttömegvesztés mértékét a genetikai tényezők mellett életmódunk is nagyban befolyásolja. A betegség megelőzése és kezelése egy komplex feladat, része a kalciumban gazdag étrend, a megfelelő D-vitamin-ellátottság, a csont- és izomtömeg megtartását biztosító, és a mozgáskoordinációt javító mozgásprogram, a következményes ízületi és izomfájdalmak csökkentését szolgáló balneo-fizioterápia, relaxáció.

Terápia

A terápia célja a csonttörések, „újratörések” megelőzése.

Életviteli tanácsadás, betegfelvilágosítás

Fontos a beteg rizikófaktorainak felmérése, a lehetséges rizikótényezők kiiktatása, különös tekintettel a mozgásszegény életmódra.

Megfelelő kalcium- és D-vitamin-bevitel

A megfelelő kalciumbevitel a normális növekedéshez, a csúcscsonttömeg kialakulásához, illetve a felnőttkori csontanyagcsere egyensúlyának fenntartásához rendkívül fontos. Ma Magyarországon 400-600 mg kalciumot fogyaszt egy ember átlagosan naponta, a szükséges 1000-1500 mg helyett. A kalciumban gazdag étrend, illetve a kalcium gyógyszer formájában történő pótlása elengedhetetlenül fontos.

A D-vitamin szintén meghatározó eleme a csontépítésnek, gyógyszeres pótlása és a megfelelő UV-expozíció (a napozás) szintén alapvető.

Mozgásterápia

A mozgás a csontépítő sejtek egyik fő serkentője, a mozgás tehát elsődleges a csontritkulás terápiájában. A gerincre függőleges terhelést adó mozgásformák a leghatásosabbak (séta, kocogás, torna, tánc). Hasznos minden beteg számára egy, az általános állapotának, egyéb betegségeinek megfelelő, egyéni tornaprogram betanítása. Az izomzat megerősítése, a mozgáskoordináció, az egyensúlyérzék javítása segít megakadályozni az eleséseket, ezáltal a következményes csonttörések kialakulását.

Elesések megelőzése

Az esések megelőzésében fontos a társbetegségek kezelése: a vérnyomás, a vércukorértékek beállítása, hallás-, látásproblémák, szédüléses állapotok kezelése. Amennyiben szükséges, gyógyászati segédeszközök, támbot, járókeret használata. A lakókörnyezet átalakításánál a megfelelő megvilágítás, akadálymentesítés, csúszásmentesítés, korlátok, kapaszkodók felszerelése segíthet.

Gyógyszeres terápia

Különböző támadáspontú gyógyszerek a csontbontás gátlásával vagy a csontképzés fokozásával segítik a csonttömeg megtartását.

Fizioterápia, balneoterápia

A fizioterápiás eljárások közül a gyógytorna kiemelendő, amelynek célja az izomerősítés mellett az izomzat nyújtása, lazítása, az ízületi mozgásbeszűkülés kialakulásának megelőzése, mozgástartományok javítása, koordináció javítása, aerob-kapacitás növelése, lágyrész-rendellenességek kezelése.

Egyéb fizioterápiás kezelések (tradicionális gyógykezelés, gyógyvízben fürdés, masszázs, pakolások) a fájdalmak csökkentésében, illetve az izomlazításban segítenek.